Van egy ilyen mondás : Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság; Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint az elhallgatásához. Hát, általános tapasztalatom az hogy mindkét fronton vannak bajok, az emberek néha egyszerűen képtelen kezelni a tényeket és mint a fenti példa is mutatja, mindkettőhőz érteni kell - az elmondásához is és az elhallgatásához is. Én ezért kapok folyamatosan a pofámra. Ezért is.......
Most konkrétan az cseszi az agyam de nem kicsit hogy miért van az hogy a sérelmek mégiscsak utat találnak ám, csak kibuknak bizonyos emberekből pedig pusztuljak meg ha máshogy csinálok bármit is. Ma megkaptam melóhelyen hogy amióta más színekben játszom - megváltoztam. És még úgy van beállítva természetesen megint hogy én vagyok az überszar alak mert be mertem szólni valamivel kapcsolatban amivel kapcsolatban melleseleg több mint fél éve sír a szám hogy szar, hányingerem van tőle és nem lehetne-e esetleg-e javítani-e de aztán persze van ezer más dolog és semmi nem történik soha de én beszólok a kollegára és milyen dolog ez meg az osztályok közti kapcsolat sátöbbi sátöbbi. De ez csak egy példa a sok közül ami mostanában velem történik. Iszonyatosan elegem van abból amikor hirtelen valaki kiakad és beszól - miért nem képesek az emberek megmondani a véleményüket, elmondani a kis sérelmüket???? Nem, dédelgetik, ott van bennük és egy kiválóan szar pillanatban már nem tudják magukban tartani és odacseszik a másik fejéhez.
Hát gratulálok. Ezért vagyok én Istennő. Mert én nem vagyok ilyen és nem is leszek. Amugy mellesleg megint elintéztem pár óra alatt olyan dolgokat ami másnak nem ment volna annyira vagy nagyon lassan és nehézkesen, nekem meg pikkpakk flottul. Nekem a szaralaknak aki beszól az emberekre. Hát bizonyára azért segít mindenki nekem és azért van jó viszonyom általában mindenkivel mert pont ilyennek ismernek.... Ehh.
Istennő vagyok. Aki nem tisztel és beszól az nézze meg magát jól a tükörben és csináljon amit akar......... Pont.
Most jól kidühöngtem magam de akkor is ez a véleményem. Vérlázítónak tartom amikor képtelenek vagyunk odafigyelni a másikra....
