Hát akkor most szeretném idézni az Isten nem ver Bobbal című film egyik mondatát: Menjen szabadságra a gondoktól! (ezt javasolja a pszichiáter amikor elmegy szabadságra de a függő Bob megkeresi és utánamegy hiszen neki folyamatos gondjai vannak és kell a segítség. nagyon régi film Bill Murrey főszereplésével, aki nem látta - kötelező. Én még mindig visítok a röhögéstől ha megnézem pedig már rengetegszer láttam).
Konkréten úgy érzem magam mint a cica a képen. Konkrétan annyira picinek, elveszettnek és nagyon betegnek. Miután nincs nyár és esélytelen vagyok követni mikor van meleg és mikor nincs, ráadásul a lakás is baromi hideg, vasárnapi otthoni ágyban pihenésem eredményeképpen éjjelre már vert a víz, óránként fent voltam és elég érdekes állapotban kezdtem a hétfőt. Este 7-ig munka utána tűz haza, be az ágyba, levesfőzés, gyógyszer, pihi. Első fázisként ugye mindig a torkom fáj nagyon, ez volt hétfőn. Kedd reggelre már nem annyira fájt a torkom viszont estére elkezdett folyni az orrom, második fázis. Jelenleg lépek a harmadik fázisba ami az iszonyatos gyengeség, takonykór, köhögés és minden egyben. No ez tarthat akármeddig is.
Ismerve magam ez csak a jövő hétre lesz valamivel jobb és nagyon remélem hogy melegszik az idő mert úgy hogy szarrá fagyok a lakásban esélyem nincs gyógyulni. Ex-főnököm megkérdezte hogy nem tudsz otthonról dolgozni? Mondtam - hiiiideg vaaaaaan ! :) Aki pedig feltenné azt az egyszerű kérdést hogy akkor miért nem fűtök be, feltételezve hogy szándékosan fagyok szarrá a lakásban - hát mert nem tudok befűteni. A kályha életveszélyes de igazából ha túléltem a telet akkor lehet még bekapcsolom egy kicsit.
Kriminális. Úgy ámblokk minden. Úgyhogy most otthon leszek egy jó darabig és mindenki hagyjon békén. Blogot majd írok ha lesz kedvem de szerintem ez is szünetel most egy kicsit. Ami energiám van azt most pont leköti a munka meg a túlélés szóval majd egyszer előkerülök. Punktum :)
